Az áfacsalások miatt mostanság többször is előjött az ötlet: az áfarendszer alapjait kéne megváltoztatni. Lássuk, miről is beszélünk. Rövid összehasonlító elemzés, és veszély-előrejelző következik!

Az európai áfa (+ egyébként ma már az afrikai, ázsiai, ausztrál, dél-amerikai forgalmi adók 95%-a) többfázisú adó. A termelés, kereskedelem minden lépcsőjében az eladó befizeti az áfát (már ha befizeti, ugye, ez itt a baj), a számlában a vevővel kifizetteti. Ha pedig a vevő nem az áru végső fogyasztója, hanem maga is vállalkozás, aki üzleti célból szerezte be az árut, akkor a vevő visszakéri (levonja, visszaigényli) ez az áfát az államtól. Így végső soron valódi adóbevétel csak akkor lesz az áfából, ha a cukrot, olajat, DVD-t a lakosság, a végső fogyasztó megveszi: ekkor az eladó ugyanúgy befizeti az adót, a számlában a vevővel megfizetteti, a vevő pedig nyel egyet, és kész. A végső vevő fedezi az áfát.

Ma láttam valakit kommentekben kifejezetten a halmozódó forgalmi adó mellett érvelni. Ilyen egyébként a világon nagyon-nagyon kevés helyen van. Ez azt jelentené, hogy továbbra is termelés-kereskedelem minden lépésénél be kell fizetni az áfát, de azt nem lehet visszakapni, végleges költség lesz. Ha sokszor eladnak egy cuccot, akkor sokszor meg kell fizetni utána az áfát: többszöröződik az adóteher.

A harmadik rendszer lenne az egyfázisú forgalmi adózás. Amerikában nincs forgalmi adóztatás - mármint, szövetségi szinten. De az államok 90%-ban van valamilyen állami szintű forgalmi adóztatás. Csak minden államban más és más szabályok szerint, nem egységes rendszerben. Illetve, ez ma már egyre kevésbé igaz: a legtöbb államban nagyjából egyforma a rendszer, csak elég sok részletszabály (no meg az adó mértéke) elér. Ezek mind egyfázisú rendszerek: elvben csak akkor kell megfizetni, amikor a kiskereskedelemben a végső vevőnek eladnak valamit. A nagykereskedelemben nem kell adót felszámítani – így nem is halmozódik az adó. A bizonyítás elég trükkös: hogyan is tudja egy kereskedő igazolni, hogy aki megvette az áruját, az nem végső fogyasztó, és így nem kell adót felszámolni? Itt különféle céges nyilatkozatok, meg utólag nyomonkövethető ellenőrzési rutinok, rendszerek használhatóak.

Lássuk akkor, melyik rendszer miért is rossz.

A többfázisú, európai áfa gyenge pontját mostanában nagyon látjuk: csalnak vele. A cukrot egy szinte fiktív cégecske megveszi, továbbadja, az áfát kiszámlázza a vevőre, aztán soha nem vallja be és nem fizeti meg az államnak. A vevő persze, szabályos számla birtokában, a ténylegesen általa számla ellenében megfizetett adót visszakéri az államtól. Így az adót elcsalják, ejnye.

A halmozódó adó rendszerében ilyen csalás nincs, hiszen nem lehet áfát visszaigényelni. A gond az, hogy bizonyos vállalkozási-szerződési formákat alaptalanul hátrányba hoz. Ha egy cég maga állítja elő a termékeit, és adja el végső vevőknek, egyszer fizet utána áfát. Ha egy cég csak gyártással foglalkozik, majd a terméket eladja a kereskedő cégnek, már kétszer kell áfát fizetni. Ha bejön nagykereskedő - kiskereskedő is, háromszor. Ha a gyártó nem a teljes gyártási eljárást maga végezné el, hanem mondjuk helyi, olcsó, ügyes kisvállalkozóknak kiadna bizonyos munkát, akkor az ilyen kiszervezett munka után még egyszer adót kell fizetni. Könnyen belátható: ha egy ország ilyen adórendszert vezet be, erősen elkezdi riasztani a tőkét. Hülye lenne idehozni a beruházásait a külföldi befektető, ha itt többszörös adózással büntetik. Ha a Merzedes, Suzuki mégis idehoz egy gyártat, egyet nem fog tenni: nem fogja a helyi kisvállalkozásoknak továbbadni a munka egy részét, nem fogja a környező cégeket fellendíteni, beszállítóként használni, hanem mindent cégen belül old meg - hiszen kevesebb adót fizet.

Ráadásul: tudjuk, melyik az a vállalkozási forma, aki képes lenne valóban a gyártástól a végső kereskedelemig integrálni a folyamatokat? Hát, a legeslegnagyobb multi cégek, akik felvásárolhatnának termelői láncolatokat, kereskedő hálózatokat, ezeket egybe olvasztanák, és így ők csak egyszer fizetnének adót. Míg a náluk kisebb tőkeerejű cégek erre képtelenek lennének, ezért vagy többszörös adófizetéssel szívnának, vagy a piac nagy részéről kiesnének (csak a termelő üzemük közelében, saját maguk árulgatnának árut, az országos terjesztésre esélyük se lenne).

De mi a helyzet az egyfázisú adózással, az amerikai rendszerrel? Először is: talán rossz jel, hogy az USÁ-n kívül alig-alig valahol létezik ilyen rendszer, míg a többfázisú forgalmi adózás tényleg világhódító utat jár be. Amerikában is próbálják pár évenként megreformálni a forgalmi adózás rendszerét (lásd például: fair tax), leginkább csak történelmi okokból, és a szövetségi (azaz egész USA) szintű adóreform elképesztő nehézkessége miatt nem került rá sor. No de miért van ilyen kevés helyen a világon egyfázisú adózás? Miért rossz ez a rendszer?

A lényegi különbség a többfázisú és egyfázisú adózás között, hogy az amerikai rendszerben a cégeknek maguknak kell, az értékesítés pillanatában meghatározniuk, hogy végső fogyasztásról van-e szó (és ezért adót kell fizetni), vagy sem (és ezért nincs adó). Az európai rendszerben az eladónak ezt nem kell eldöntenie, kitalálnia: ő mindenképen adót fizet, a vevő pedig visszakéri az adót, ha nem végső fogyasztó. Az adóhatóság dolga, hogy ellenőrizze: tényleg mindenki jogosan kérte-e vissza az adót. Tehát: az amerikai rendszerben az árusító cégeknek kellene alaposan ellenőrizniük a partnereik vállalkozási tevékenységét, és ha rosszul mérték fel a vevőt, akkor ők mint eladók felelnek a meg nem fizetett adóért. Az európai rendszerben ezt az ellenőrzést nem bízzák rá, nem kényszerítik rá az eladókra: az adóhatóság, utólagos ellenőrzésekkel, a bevallások áttekintésével, kockázatelemzéssel próbálja kiszűrni a csaló vevőket.

Könnyű felvetni az ötletet: legyen amerikai adórendszer, abban nincsen ilyen csalás, mint nálunk a vállalkozások között eltűnő forgalmi adó. Hát, nincs: van helyette másfajta csalás (be nem fizetett adó, fiktív kereskedőcégeknek történő értékesítésekkel), és van helyette állandó bizonytalanság a nagykereskedők számára: jól ítélték-e meg az összes vevőjüket? Szóval, nem hiszek benne, hogy így lehetne megúszni az adócsalást.

Legközelebb: nézzük meg közelebbről, mi okozza a mostani áfacsalásokat, és hogyan lehetne tényleg ügyesebbé tenni a rendszert?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.