Minden morgásom és elégedetlenkedésem ellenére elismerem: az adóhatóságnak sincs könnyű dolga.

Az áfacsalások ellen elvben mindneki tud küzdeni. Tessék megkeresni a bűnösöket, tessék elkapni őket. Nem szabad lepaktálni velük, nem szabad a multikkal puhábban bánni, mint az egyszerű hazai emberekkel. Mindenki látja, hogy gyanús termékek vannak a boltokban: tessék rájuk menni, és elkapni őket.

Csak hát ezt könnyebb mondani, mint csinálni. Ugyanazok, akik kemény és gyors cselekvést várnak el az adóhatóságtól, jogosan vannak felháborodva, ha a hatóság packázik valakivel, ha méltánytalanul nem kapja vissza az adóját hónapokig, ha piszlicsáré szabályok, bürokrácia miatt bírságolják, büntetik. Ellentétes elvárások. Velem, az egyszerű kis emberrel legyen belátó és segítőkész a hivatal; az igazi csalót azért kapja el, vágja börtönbe, lehetőleg azonnal.

Ez ősi dilemma: együttérző és együttműködő adóhivatalt szeretnénk, vagy keményet és elrettentőt? Az a baj, hogy talán a NAV maga sem tudja ezt eldönteni.

Szólamokban az adózókat segítő, ügyfélbarát, szolgáltató adóhatóság a cél. Évtizedek óta hallani ezt: hogy az adóhatóság nem büntetni akar, hanem segíteni a tisztességes adózóknak. Hogy partnerként, és nem hivatalként fog eljárni. Hogy rugalmas lesz.

A gyakorlat viszont sosem ennyire tiszta. Persze, vannak jó programok, jó kezdeményezések. Például a magyar e-közigazgatás egészen jól működik. Mindig vannak újabb és újabb adózót segítő kezdeményezések: Adóhatósági Adómegállapítása, egyszerűsített bevallás, telefonos ügyfélszolgálat, önkitöltő nyomtatványok, söralátét. A NAV-évkönyvek is tele vannak a büszke adatokkal: évi 27 millió bevallás feldolgozása, 1,2 millió contact center hívás, 2,6 millió ügyfélszolgálati ügyintézés.

Csak...

Csak mégis valahogy azt érezni: a mindennapok nem így működnek. Az ügyintézés feleslegesen túlbonyolított, az egyszerűsítő-projektekre nehézkes bejelentkezni, a NAV levelei, tájékoztatásai, határozatai nehézkesek és nehezen olvashatóak, a nyelvezet nem emberi, az eljárás bürokratikus.

Az ellenőrzés pedig... persze, vannak emberi és éppelméjű ellenőrök. Csak hát az ember olyan: egy negatív tapasztalat tízszer jobban megmarad benne, mint a pozitív élmények. És van még bőven fafejű, dogmatikus, bürokratikus, ellenséges revizorok. Akik betű szerint ragaszkodnak felesleges, más helyzetekre kitalált szabályokhoz. Akikkel nem lehet érvelni. Mert "a szabály, az szabály"!

Így aztán nem ritka, különösen áfa ügyekben, hogy egy valódi adókieséssel nem járó, adminisztratív kérdésből milliókról, néha milliárdokról szóló élet-halál harc lesz. Mindenki megért, mindenki együttérez... de mindenkinek meg van kötve a keze. Igen, persze, ez az adó visszaigényelhető lenne... de a revizor most köteles megállapítani, és birságolni. A másodfok is látja, az osztályvezető, mindneki: persze, nem kellene ebből gondnak lennie... de, sajnos, nem tehetnek semmit.

Valahol erről szól az áfacsalás elleni küzdelem is. Mindenki érzi: biztos lehetne ésszerű, gyors, hatékony trükköket bevetni, hogy időben el lehessen kapni a csalókat. Hogy ne két évvel később kelljen a milliárdos csalást leleplezni (amikor már a hiányzó összeg tizedés sem lehet ténylegesne behajtani), hanem gyorsan lehessen lépni, és lehetőleg megakadályozni, hogy a csalás egyáltalán elkezdődhessen.

Ehelyett a magyar adórendszer plusz adminisztrációval, keményebb szabályokkal, durvább ellenőrzéssel reagál. Valljon be minden adózó minden számlát, legyen minden pénztárgép bekötve a NAV-hoz. Pedig lehet látni: az ilyen előírások a tisztességesebb adózóknak fájdalmasak és nehézkesek, míg a valódi csaló úgyis kikerüli. Hát megéri?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.